II.Évad 5. Rész

Sziasztok ! Nem is tudom mit írhatnék. Régen nem volt már rész. Ennek oka az önzőségem. Nincs erőm, akaratom leírni de muszáj lesz. Ez a blog utolsó része. Pár napon belül felkerül az Epilógus és ennyi volt.
Szeretnék nektek jó olvasást kívánni és köszönetet mondani amiért kitartottatok a blog mellet az ingadozásaim ellenére is.

Három évvel később:

A repülő téren hatalmas tömeg gyűlt össze. Rengeteg rajongót és firkászt véltem felfedezni. A mellettem álló barátom megszorította a kezem. Felnéztem rá és egy biztató mosolyt küldött felém. Hatalmas levegő után mosolyt erőltettem magamra majd végig rohantam a terminálon a fiúval a hátam mögött. Siettem a kocsihoz amennyire csak tudtam. Tisztában voltam vele, hogy nem lesznek itt testőrök de, ekkora tömegre sem számítottam. Amint megláttam aput, aki kint várakozott, a mű mosolyom átment igazi szívből jövő mosollyá. A mögöttem haladó barátom kezét elengedtem s futásnak eredt apu felé. Amint oda értem könnyes szemmel ugrottam a nyakába. Több mint fél éve nem láttam őt, csak webkamerán keresztül, nem érezhettem a szeretetét, és illatát. 

- Végre itthon vagy. - suttogta hajamba miközben nyugtatólag simogatta a hátam. 

- Hiányoztál. Nagyon. - törtem ki zokogásban. Tudta, hogy nehéz nekem ez az egész. Anyut azóta nem láttam, hogy két éve csak úgy kirakott a házból. 

*

A szívem hevesebben dobogott az ismerős Budapesti környezet láttán. A kertvárosban mint mindig most is csend volt, csak néha lehetett hallani egy-két kutya ugatást. Bőröndöm kereke halkan gurult mögöttem a járdán. Alig pár méter választott el attól a háztól ahol felnőttem. Zsebemből előhalásztam a kulcsom s a zárba csúsztattam. A kattanás jelezte, hogy szabad előttem az út. Mély levegő után beléptem a házba ahol a TV zúgásán kívül semmi zaj nem volt. Bakancsomat az ajtó mögötti sarokba rúgtam a bőröndömet pedig a falhoz támasztottam. Halk léptekkel mentem a nappaliban ahol Marci a kanapén ülve figyelte a TV-t. Amint észre vett nevetve totyogott felém. Hatalmas mosollyal az arcomon vettem őt karomba majd puszit nyomtam a homlokára.

- Drágám te vagy az? - hallottam meg anyu hangját a konyha felé. A sütő ajtó csapódott s léptek zaja hallatszott a konyha  felől. Anyu az ajtónál megállt s a konyha ruha kiesett a kezéből. Elképedve nézett rám, mintha nem is én lennék.

- Szia, Anyu - köszöntem neki félénken.

- T-te mit keresel itt? - hebegett össze vissza. Nem értettem semmit miért mondja ezt hát ő sem volt ugyan az aki.

- Anyu! Tudtommal itt van a családom egyik fele, és jöttem őket meglátogatni. - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Nem lehetsz itt. Most azonnal el kell menned. - vette ki kezemből az öcsém és az ajtó felé kezdett tolni. A bőröndömet utánam húzta majd mikor az ajtó becsapódott mögöttem tudatosult bennem mi is történt. Könnyeimmel küszködve indultam el a belváros felé. Egy olcsó motelbe szálltam meg. Harry-vel és a srácokkal azóta nem beszéltem, hogy eljöttem Japánból. Zayn és Niall szinte óránként hívogat de egyikre sem válaszolok. Bőröndömből előveszem a törülközőm a tusfürdőm és a pizsamám(topp és rövid nadrág) és a fürdő felé indulok. Leveszem magamról a ruháimat majd megengedem a vizet s beállok a meleg víz alá. El lazít de nem eléggé. Érzem a mardosó könnyeimet, a fájdalmat a mellkasomban, és a gombócot a torkomba. Könnyeimnek utat engedve csúszok le a földre. Nem bírom tovább. Pár órája utasított el Harry végleg, anyu is kidobott mint, valami korcsot, és apu sincs itt. Lehet jobb lenne ha véget vetnék az egésznek és feladnám a picsába. Mindenkinek jobb lenne. Nehézkesen felállok és megrázom magam, mintha ezzel lerázhatnám magamról a gondolataim. Törölközőben flangálok a szobámban. Nem tudok mit kezdhetnék magammal.Két bogyó és egy füves cigi után jobban szoktam lenni. Felveszem a pizsamám s az ágyba bújok. Az éjszaka közepén arra ébredek, hogy valaki megállíthatatlanul dörömböl az ajtómon. Kelletlenül mászok ki az ágyból s csoszogok az ajtóhoz. 
- Végre - sóhajt. Őszintén mindenki másra számítottam csak rá nem. 
- Mit keresel itt? - nyögöm ki végül. A meglepettséget ha akarnám sem tudnám leplezni.
- Beszélnünk kell. - jelenti ki ellent mondást nem tűrve.

*

- Milyen volt a turné? - kérdezi apa a vacsoránál.

- Hosszú, fárasztó és unalmas. - felelem kurtán. A jelen lévőkön végig nézve rájövök, hogy most vagyok igazán otthon. Apu, Mary, Taylor, Ana, a fiúk és Harry. Ennél többet nem kívánhatnék az élettől. Megkaptam mindent amire vágyik egy lány. Szerető családot, imádni való barátokat, és egy tökéletesen figyelmes barátot. 

II.Évad 4.Rész

Sziasztok! Tudom- tudom nagyon régen volt rész de közbe jött egy két szóbeli ami fontosabb volt mint a blog. Mivel nagyon sok kimarad ezért a tőlem megszokottól hosszabb részt hoztam.
#ImádlaktiteketWiw

A felhők vattacukorként lebegnek a repülő gép szárnya körül. Épp Japán felé tartok Zayn-nel és Perrie-vel. Hogy én hogy a búbánatba kerültem ide? Minden a koncerten kezdődött amikor megláttam őket. Azóta túl vagyok rengeteg veszekedésen, annál is több letoláson, és egy pofonon. Az utóbbit Taylor-tól kaptam amiért úgy döntöttem, hogy most eljöttem velük. Annyiszor kértek az elmúlt napokban, hogy már nem tudtam nemet mondani. A letolásokat általában Perrie-től kaptam mert se szó se beszéd leléptem, és soha nem mentem el velük sehova, Zayn-nel pedig a stílusom és a koncert miatt veszekedtem rengeteget. Miatta próbálok úgy viselkedni mint régen de ez nem megy egyik napról a másikra. A drogokról nem tud és részben emiatt nem megy az önmagamra találás. Nehéz letenni a tablettákat de próbálkozom vele.

- Patrícia figyelsz te rám egyáltalán? - lóbálja előttem idegesen kezét az előbb említett személy. Ha tekintettel ölni lehetne Zayn a vitánk óta legalább 5-ször megtette volna.

- Bocsi, elkalandoztak a gondolataim. - szabadkozom amit egy szemforgatással viszonoz. 

- Oké nincs gond de kérlek figyelje egy kicsit. - bólintok kérésére. Közben megszólal az a jól ismert hang,hogy hamarosan leszállunk kapcsoljuk be az öveinket. Engedelmeskedünk neki majd újra Zayn-re emelem a tekintetem. - Szóval akkor ahogy megbeszéltük. Te a tőlünk nem messze lévő hotelben szállsz meg Perrie-vel és Jade-del. Holnap pedig találkozunk az állat kertben. Egy kocsit küldök majd eléd és elhozz. Az egész lényege, hogy senki ne tudja meg, hogy Ausztráliában vagy. Rendbe? Próbálj meg kicsit háttérbe szorulni. - darálta le tervét egy szuszra.

- Parókát ne vegyek fel esetleg? - teszem fel a kissé gúnyos kérdésem. - Ha annyira nem akarod, hogy tudják, hogy veletek vagyok Ausztráliában minek kellet eljönnöm. A menedzsment így is ki van rám bukva amiért a turné előtt csapot papot magam mögött hagyva veletek leléptem. - emelem meg kissé a hangom. Zayn szúrós szemekkel néz rám ami régen talán meghatott volna de mára cseppet sem érdekel.
- Őszintén, szerinted a semmiért rángattalak el? Megmondtam, hogy Harry-t csak te tudod helyre rakni! Miattad nem beszél Louis-val és miattad romlott meg a kapcsolata a családjával is! - kiabálja Zayn.
- Igazad van! Egyszerűbb rám kenni mindent mint belásd, hogy a rajongók azok akik ezt tették! - emelem feljebb én is a hangom.
- A rajongóinkat ebbe ne ártsd bele! - vörösödik el az arca.
- Jaj Zayn kérlek! Nem minden rajongó olyan amilyennek te látod! Néhányan azt az elvet vallják, hogy ők ketten melegek! Szerinted miért van ez az egész? Mert leléptem vagy mert melegnek hiszik őket? - halkítom egy kicsit lejjebb a hangom. Szikrákat szóró tekintettel fordulok az arab srác felé aki szint úgy gyilkos pillantásokat vet rám.
- Oké! Elég legyen.- szól közbe Perrie. Az út további fele feszült hangulatba telik amit még a kocsiban is lehet érezni. A szerelmes pár érzelmes búcsút vesz egymástól ameddig én majdnem a mellettem lévő kukába okádtam.
- Tudom, hogy nagyon szerelmesek vagytok de ha nem akarjuk, hogy bárki észre vegyen be kéne menni. - szólalok meg mikor már látom, hogy páran megfigyelik a kocsit és engem is. A párocska mit sem törődve tovább "búcsúzkodnak" ezért úgy döntök, hogy bemegyek. A recepción egy aranyos idősebb néni ül. Mikor a pult elé állok igazi szívből jövő mosollyal néz rám.
- Szervusz kedvesem. Miben segíthetek? - kérdezi teljes nyugalommal.
- Jó napot. Malik néven van foglalásom. - mondom teljesen kivirultan. Nem tudom, hogy a reptér mosdójában bekapott bogyók vagy az aula és a nő kisugárzása miatt van.
- Ó igen. Malik. 3 fős lakosztály egy hétre. Sajnálom de az úr kérésére csak neki vagy a menyasszonyának adhatom oda a kulcsokat. - néz rám sajnálkozva. Egy szemforgatás után bólintok majd az egyik lila színű fotelbe ülök. Míg Perrie - re várok kicsit körbe nézek. A bejárat  egy hatalmas üvegajtó amelyen tökéletesen kilátni de be valószínűleg nem. A recepciós pult szintúgy lila pont mint a fotelek, az aula közepén egy hatalmas üveg csillár lóg ám a fényt nem ez adja hanem a falakba beépített kicsi lámpák. A falak bézs színűek csak elszórva található rajta néhány lila minta.
Pár perccel később Perrie lép be és a pulthoz sétálva kéri el a kulcsokat. Mikor megkapja körbe néz, tekintete megállapodik rajtam majd felém indul.
- Jössz? - biccent a lift felé. Felállok a kényelmes ülő alkalmatosságról majd a bőröndömet magam mögött húzva elindulok a szőkeség felé.

*

Reggel a nap sugarai vidáman játszottak az arcomon, igaz a hangulatom egy cseppet sem volt ilyen derűs. A tegnapi nap után meg pláne. Épp, hogy beértünk csörög a telefonom és ki más hívna mint Joe a menedzserem. Kitalálta, hogy van 2 napom Japánban utána vissza kell mennem ugyanis nem hajlandó eltörölni az első koncertet. Ám ez azt is jelenti, hogy drága Zayn terve ismét kudarcba fulladt. Miért is? Mert az ő zseniális ötlete szerint pár napig csak a hotel és az állatkert között ingázok, hogy vele és a többi sráccal - Harry kivételével- tudjak beszélgetni. 

- Oké álom szuszék talpra mert ma még sok dolgod van. - ugrik be az ajtón Louis. Igen jól olvastátok Ő. Tegnap a mi kis agyafúrt barátunk úgy döntött, hogy követi Zayn-t, hogy megtudja miért ennyire titokzatos. Hát meg is tudta. Innentől pedig muszáj volt őt beavatni mindenbe. - Na ebből elég lesz! Le a takaróval, ki az ágyból, is iszkiri öltözni. - rántja le rólam a takarom és tapsol kettőt.

- Jó-jó fent vagyok. - mászok ki az ágyból a szememet dörzsölgetve, közben próbálok nem elesni a lábam köré tekeredett lepedőben. Mikor rengeteg hiába való próbálkozás után végre sikerül kiszabadulnom az egyik bőröndömhöz sétálok és kiveszek belőle egy fekete nadrágot és egy karácsonyi égőkkel díszített felsőt, a másikból pedig egy kabátot és egy szegecsekkel díszített magassarkú bakancsot.
- Louis lennél szíves kimenni fel szeretnék öltözni. - szólok neki mikor elkezdem levenni a rövid nadrágom de ő nem mozdul. Megrázza magát majd kihátrál a szobából és becsukja az ajtót. Magamra veszem a ruháimat majd a táskámba pakolok pár szál cigit és egy-kéttő tablettát. Mielőtt kimennék egy gyors alap sminket magamra kenek. Miközben a tükörben figyelem a mozdulataim akaratlanul is az ujjamon lévő gyűrűre téved a tekintetem. Óvatosan lehúzom a gyűrűs ujjamról s a belsejében lévő gravírozást figyelem. "You're my everything". Hiába telt el majdnem kettő év mégis tisztán emlékszem mikor elvitt bemutatni a családjának és oda adta. Megfogadtam neki, hogy csak akkor veszem le a gyűrűt ha megszűnik az iránta érzett szerelmem.Ma találkozom vele újra annyi ideje és fogalmam sincs mi lenne a helyes. Viselni vagy itt hagyni? Végül vissza csúsztatom az ujjamra ahová való.
 A nappaliból kiabálás hallatszik, amikor kilépek a folyosó fal takarásából már tudom miért. Mindkét banda a nappaliban ül és figyelik a középen csapkodó és kiabáló fiút. Mielőtt bárki észre venne vissza lépek a fal mögé és hallgatom mi folyik ott.
-Komolyan Zayn? Idehoztad? Megmondtam, hogy nem vagyok rá kíváncsi! Anno tönkretett mindent! Se  szó, se beszéd lelépett! És most azt várjátok el tőlem, hogy üljek le vele beszélgetni? Kösz de nem.- Hallom Harry mély hangját amit most nem éneklésre hanem kiabálásra használ.
- Harry, nem érted mit mondunk? Tisztán emlékszünk mikor vissza jöttetek Holmes Chaple-ből és te arról áradoztál, hogy oda adtad neki a gyűrűt és ő mint mondott.- Szólalt fel Liam az érdekemben.
- És ez most, hogy jön ide?- Tette fel indulatosan a kérdést Harry.
- Úgy jön ide, hogy még mindig hordja! - kiáltott fel Louis. - Harry térj már észhez. Azért jött ide, hogy tisztázza a dolgokat te pedig el akarod üldözni. Azt hiszed másik srác miatt hagyott itt téged de ez nem igaz. Most az, hogy egyszer hírbe hozták őt a sminkesével nem jelent semmit. - Louis-nál itt szakadt el a cérna ahogy nálam is.
- Most mond el ugyanazt a szemembe amit az előbb a többieknek is. - kérem Harry-t miközben kilépek a fal takarásából. Zöld szemei tágra nyíltak ám ez pillanatokkal később megváltozik és dühösen merd rám.
- Ha előbb hallottad minek akarod újra hallani? - kérdezi bunkón.
- Mert szeretlek Harry! Mond a szemebe amit az előbb és az első géppel haza utazok. - Nézek elszántan a szemébe. 

II.Évad 3.Rész

Sziasztok! Igen tudom megint több mint két hétig nem jelentkeztem. Kifogásokat nem fogok keresni mert az nincs, szimplán elakadtam a részben egy kicsit. Végül jó olvasást!
#öleltiteketWiw

Az arénában eluralkodott a káosz. Hope még mindig nem tudja melyik ruha legyen a kettő közül amit kiválasztottunk, Mark pedig nincs kibékülve a hajammal. Az elmúlt két percben egyszer fogta fel két kontyba háromszor vasalta ki és keveset mondok ha négyszer fogta meg a sütővasat, hogy begöndöríti. Szegény Carlos sincs jobb helyzetben. Félórája értünk ide, de csak öt különböző sminket készített el a megbeszélt helyett. A hangmérnökök, statiszták, táncosok, és a rendezők pedig fel,s alá rohangálnak mint a mérgezett egerek. Jason, Steve, és Patrick nem tudom már hány lányt dobott ki a backstage - ből, arra meg pláne nem emlékszem, hogy mennyi ájult és sokkos tinit hoztak ki a tömegből. Őszintén egyszer sem gondoltam volna, hogy egy nap majd Los Angeles legnagyobb arénájában fogok tartózkodni nem, hogy még itt is fogok koncertezni. Most így belegondolva mióta elkezdtem komolyabban foglalkozni az énekesi pályámmal sokat vagyok a sajtó számára kedvelt személy, nem csodálkoznék ha esetleg bárkit a múltamból meglátnék a közönség sorai között. Habár nem hiszem, hogy pont ők csak ezért ide utaznának turné közben.
- Patrícia figyelsz te egyáltalán rám? - csettintget orrom előtt Hope. Zavarodottan megrázom a fejem majd mosolyt erőltetve az arcomra felé fordítom a tekintetem. - Rendben akkor most, hogy vissza tértél felszeretném sorakoztatni a pro és kontra érveket a ruhák mellet... - és megint belekezdett a jól megszokott szövegbe"ez azért jó mert... de viszont ez jobb mert..." és ez megy minden koncert vagy sajtótájékoztató előtt.
- Hope, nyugi. Szerintem legyen mind a kettő. Koncert közben úgyis van egy kis szünet és majd gyorsan átveszem. - vetem fel előtte az ötletet. Stylistom pár pillanatig hezitál majd elismerően bólint egyet ami egyet jelent azzal, hogy belegyezett. Igaz lehet csak azért mert már nem szeretne tovább érvelni.
- Kész vagy. - fordít Mark a tükör elé. Ahhoz képest, hogy milyen rövid a hajam mindig megtud lepni. A frufrum alja be van festve fekete színezővel ami jól megy az egyszerű tusvonalas sminkemhez.
- Köszönöm nagyon tetszik. - ölelem át mosolyogva a sminkesem és fodrászom.
- Engem se hagyjatok ki! - ugrik fel Hope a kanapéról. Nevetve szalad felénk majd ránk veti magát. Hatalmas zajjal érünk a földre ahol kicsi a rakást játszunk.
- Gyerekek! Nincs idő a szórakozásra.- ront be az öltözőmbe Sam a menedzserem. - Tíz perc van a kezdésig és Patrícia még fel sincs öltözve. - utat rám. - Nyomás. - kocogtatja meg az óráját. Kacarászva felkászálódok majd a fogasról levéve a ruhát berohanok a mosdóba.Bakancsom az ajtó mellet lerúgom magamról majd lekapkodom  a nadrágom és a pulcsim s felveszem a fellépő ruhám. A magassarkúmmal szórakozom egy kicsit de végül az is rám kerül. Kilépve a mosdóból három ismerős arc néz rám. Ana sikítva felém totyog s mikor elém ér karomba kapom. Apu és Mary is odajönnek hozzám majd szorosan megölelnek.
- Anyád büszke lenne rád. - suttogja Apa a fülembe. Bólintok majd az ölelésükből kibontakozva lépek ki a folyosóra. Adam a hangmérnök rám teszi a mikroportot  majd a kezembe nyomja a mikrofont is. Fehér fülesem egyenlőre a vállamra fektetem és elindulok a lépcsőhöz. Mikor felcsendül a Can't Be Tamed elkap az izgalom. A tömeg őrjöng én pedig a fülembe helyem a fülest. Mikrofonom szám elé emelem majd kilépek a biztonságot nyújtó LED fal mögül. Végig énekelem és táncolom a csapattal a dalt, majd ameddig fújok egyet bemutatkozik a zenekarom. Iszok egy korty vizet az előre kikészített fél literes flakonból a többit pedig vissza helyezem a lépcsőre. Mikor mindenki vissza megy a hangszere elé újra szám elé veszem a mikrofont.
- Helló Los Angeles! - kiáltom amit rajongóim hatalmas sikongatással viszonoznak - Hogy érzitek magatokat? - újabb sikítás - Nem hallom! - ösztönzöm őket. - Reméltem is, ugyanis én nagyon jól érzem magam. Ez a szám nagyon felrázott. Tudjátok fogalmam sincs merre vannak a táncosaim de ha én innen benézek a színfalak mögé elég nagy... jujj.. káosz uralkodik ott. De ha rátok nézek! Hát ahogy itt az első sorokat elnézem itt sem jobb a helyzet. - sétálok a színpad elejére - A következő dal az egyik kedvencem az első albumomról. Nem szeretném sokáig húzni a dolgokat Party In The USA - konferálom fel a dalt majd a zenekar elé sétálva elveszem a mindennel tele aggatott mikrofon állványom. Elhelyezem a színpad közepén s intek a többieknek, hogy kezdhetik. A dal éneklése közben többször végig pásztázom a közönséget, és csak most veszem magam észre, hogy mennyi mindent értem el másfél év alatt. 3 album, több mint 50 díj, 2 turné, és rengeteg koncert. A szám végeztével folytatódik a koncert több nagy slágerrel köztük a: Who owns my heart, See you again, Fly on the wall, Wercking ball, Adore you. Ezzel a koncert háromnegyede le is ment. A következő szám előtt gyorsan lerohanok a színpad mögé és magamra kapom a második összeállítást. Carlos kicsit javít az idő közben elkenődött sminkemen és Mark is igazít a hajamon.
- Oké, nyomás, nyomás, nyomás! - lökdös a színpad felé Taylor. Egy grimaszt vágva vissza sétálok közben Steve kezéből kikapom a mikrofont.
- Bírjátok még? - kérdezem a mikrofonba. A kérdésre sikítás a válasz amit igennek veszek. - Örülök neki, ugyanis van számotokra egy meglepetés vendégem. Köszöntsétek Will.I.Am -et - mutatok a színpad egyik szeglete felé. A Fall down kezdő akkordjaira automatikusan ugrálni kezdek. A számot az egész aréna egy hang ként zengi. A dal végeztével következik a When I look at You, We Can't Stop, és utolsó előtti számnak a The Climb.
- Nos hát ide is eljutottunk. Következik az utolsó szám. Nem tudom ki volt olyan helyzetben mint és, hogy egy személyben ugyan azt a hét dolgot utálod és szereted egyszerre. - ezennel ismét hatalmas sikítás következett. - Szóval az utolsó dal. 7 Things - mondtam a mikrofonba majd a zene elindult hirtelen mindent kizártam és csak énekeltem s átadtam magam a zenének. Épp az utolsó refrénnél tartottam mikor kinyitottam a szemem. Nem kellet volna.

Novella#1 Merry Christmas Harry!

Sziasztok! Mivel itt a karácsony ezért gondoltam megleplek titeket egy rövid novellával. Senkit ne kavarjon össze, hogy másik szereplőt is bele vonok a sztoriba. Aki látta a Csontvárost annak kicsit ismerős lesz a szereplő és a neve.:) Tisztázzuk ebben a kis történetben semmi sem misztikus szóval az "új srác" sem Árnyvadász. Ez a kis szösszenet NEM  a történet része. Habár kitudja mit, hoz a jövő.:) Jó olvasást és kellemes karácsonyi ünnepeket.:)

Nincs is jobb dolog a télben mint a szakadó hóban, kézen fogva a barátoddal sétálni a hideg, fagyos parkban. Pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy egyszer Harry után boldog lehetek mással. Jace-szel teljesen kiegészítjük egymást. Mindent tud rólam és én is róla. Azt hiszem kijelenthetem, hogy teljesen megbízok benne. Miután újra láttam Harry-t toppant ő be. De komolyan. Lassan kilenc mindennek. Emlékszem mennyire meglepődtem amikor Olivia betoppant és bemutatta a bátyát, vagyis mostoha testvérét Jace-t. Harry-vel akkor döntöttünk úgy, hogy ez nekünk nem megy. Hiába szerettük egymást ha már nem működött. Hiába töltöttünk együtt rengeteg időt ha egyszer már nem bírtuk néha elviselni egymást. Az utolsó csepp a pohárba az nála is és nálam is az volt mikor annyira összevesztünk, hogy külön aludtunk és jó egy hétig nem szóltunk egymáshoz. Akkor elhagytam újra Londont de nem egy ,egyszavas levéllel hanem bő négy oldalassal. Leírtam Harry-nek mindent amiről tudnia kellet. Pár nappal később nekik és nekem is New York-ban volt koncertem és abban a pár napban találkoztunk. Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk de ez nyilvánvaló, hogy nem nekünk való. Ő volt az első igazi szerelmem és az is marad örökké. Azt mondják az igaz szerelmek sosem teljesülnek be. A szakítás után teljesen össze törtem. Miután haza mentem Los Angelesbe két napig ki sem dugtam az orrom a szobámból. Taylor próbált bejönni de sosem járt sikerrel. Aztán egy nap hangos dobogást hallok a lépcső felől majd egy fekete hajú rock barbie rontott be a szobámba és Jace. Olivia-nak nem mondtam sokat de mivel bő két hónapot töltöttek velem Jace előtt megnyíltam. Éreztem, hogy megbízhatok benne és nem hagy cserben. Először csak barátok lettünk, majd szépen folyamatosan alakult át szerelemmé. Igen kijelenthetem, hogy menthetetlenül bele estem a mellettem sétáló szőke fiúba. Imádom mikor reggel mormog magában és mikor éjjel hallom, hogy a nevemet suttogja ha eltávolodok tőle. Imádom mikor addig nem hagy békén ameddig nem adok neki igazat még akkor is amikor mind a ketten tudjuk, hogy nem igaz. Imádom ha gyengéd és törődő. Imádom amikor megtudná ölni azt az embert akiért sírok. Imádom, hogy képesek vagyunk összebújva órákon át beszélgetni a semmiről. Benne megtaláltam a tökéletes barátot és a tökéletes lelki társat. Hogy Taylor-t idézzem: Még sosem láttam hozzátok hasonló párt. Tökéletesen illetek egymáshoz szeretitek egymást. Tökéletesek vagytok egymás számára legjobb barátnak és a szerelmének is. Ha ez nem igaz szerelem akkor mi?. 

 Azóta Jace-szel vissza költözünk Londonba ahol ketten éljük a mi közös életünket. Először féltem a Harry-vel való újra találkozástól de rájöttem, hogy nincs mitől tartanom. Még ha pár lépésre sétálunk egymástól nem vesszük egymást észre a nagy ember tömegeben. Igaz ez csak a nyárra érvényes télen teljesen más a helyzet.

  London utcáin alig lézeng pár szerelmes pár aminek hála kisebb az esélye, hogy felismernek. A hófedte utakon csak egy-két autó megy, de azok is hólánccal és nagyon lassan. A Tv és az újságok szerint az elmúlt 60 évben nem volt ekkora hó Angliában. A Temzén lehetetlen hajóval átkelni akkora a jég ,a bátrabb kamaszok, és a veszélyről mit sem sejtő kisebbek csúszkálnak rajta. Visszagondolok én is hányszor tettem ezt meg kiskoromban. Akármerre mentünk minden befagyott tónál megkellet állnunk egy fél órára, hogy kicsúszkálhassam magam. Végül mindig a kocsiban aludtam át a egész utat. Megmosolyogtam az emlékek láttán s hasamra simítom kezem. Pár nap és megszületik a legkisebb...Styles. Pár hónapja ami lassan pontosan kilenc lesz szakítottunk Harry-vel. Az utolsó együtt töltött esténken mind a ketten úgy gondoltuk, hogy nem kell védekeznünk. Jace tisztában van vele, hogy mi történt és elmondtam neki, hogy ha nem szeretné nem kell végig csinálnia, ez az én saram, de mivel ő makacs én pedig nem szeretek vele veszekedni bele kellett törődnöm, hogy ő szeretne a kicsi apukája lenni. Harry nem is tud a piciről. Vagyis tud csak arról nem, hogy az ő gyereke. Jace azt tartotta a legjobbnak, hogy elmondjuk neki, amit én nem fogadtam valami jól ugyanis akkor Harry harcolna a kicsiért és nem engedné, hogy más nevelje fel az ő gyermekét. 

- Hé, kicsim, min agyalsz? - simított végig kesztyűs kézfejemen Jace. 

- Csak a picin. Még mindig hihetetlen, hogy pár nap múlva láthatom őt. - emelem rá tekintetem. Senkivel sem törődve megállunk a járda közepén, s szorosan karjaiba zár. Fejem mellkasába fúrom míg ő a nyakamhoz dörgölőzik. Nem tudom meddig állhattunk így csak arra eszméltem fel, hogy didergek. 

- Gyere menjünk. - húzódott el tőlem, majd kezét újra az enyémre kulcsolva indultunk el haza felé.

*

Őrület. Ezzel az egy szóval tudnám jellemezni a mai estét. 2015 December 12.-én hajnal 3:48-kor száguldunk a kórház felé. Alig fél órája folyt el a magzatvíz de mögöttem Oliv, Anyu, és Taylor alig bírnak magukkal. Anyu szó szerint kiakadt mikor elővettem a telefonom és megnéztem a twitter-t. Emlékszem még ő mondta, hogy mikor Marcit szülte a magzatvíz elfolyása után csak másfél órával később mentek be a kórházba. Addig ő felhívta a rokonságot, SMS-ben beszélt velem és aludt egy jót. Most pedig. Szerintem jobban izgul mint az előző három gyerekénél.

- Itt vagyunk. - fékezett egy hatalmasat Jace.

- Most komolyan ki megy szülni? Ti vagy Én? - fordultam hitetlenül a négy jómadár mellé. Hátulról Oliv-ék inkább csendben kiszálltak Jace pedig már egy nővérrel és tolószékkel sietett a kocsihoz. Engedelmesen átültem a székbe ami egy kórterembe vitt ahol átkellet öltöznöm. Pár órás fájdalmak után betoltak a szülőszobába.

*

 2016 December 24. Szenteste. Darcy pár napja töltötte be az 1. életévét. Keresztapja pedig ma tölti a 25. születés napját. Meglepő de Louis-t választottuk keresztszülőnek. Miért pont őt? Nem tudom. Szerettem volna valaki olyat aki igazán ismer engem is, és Jace-t is. Gondoltunk Balázsra, Taylor-ra, Oliv-ra sőt még Harry is megfordult a fejemben, hogy közelebb legyen a lányához, de mivel ez nagy kitolás lenne vele szemben ő volt az első akit kihúztunk a listáról. Balázs azért nem bizonyult jó keresztszülőnek mivel ő mindig utazik és pont ezért zártuk ki Tay-t is. Oliv pedig szimplán kijelentette, hogy ő biztos nem lesz. Ő ajánlotta a végül "nyertes" jó madarat. Az elmúlt egy évben Darcy számtalanszor volt Loui-nál és mivel ő is, és én is ragaszkodtunk hozzá, hogy Harry lássa a lányát ezért elvitte hozzá. Lou elmondása szerint Harry egyáltalán nem bánta, hogy neki is kellet vigyáznia a picire. Még mindig ugyan úgy rajong a kisbabákért mint anno. 

- Megjöttem! - kiáltotta el magát keresztapuci. - Hol az én szemem fénye? - jött be kicsit halkabban a konyhába. Egy gyors ölelésben részesítettem majd vissza fordultam a gulyás felé. A társaság imádja a magyar konyhát ezért minden hétvégén nálunk ebédelnek és csakis magyar ételt hajlandóak enni. - Hamarosan jön Harry is. - susogta a fülembe. Kicsit megfeszültem ugyanis ma Harry megtudja, hogy Darcy az ő lánya. 

*

- Ajándék osztás! Én kezdem! - pattant fel az asztaltól Louis s szinte repült a nappali felé. Mindenki felállt az asztaltól, Jace és Harry össze szedték a piszkos edényeket én pedig kivettem Darcy-t az etető székből. A két jómadár röhögve egyensúlyoztak a tányérokkal míg Harry egyet össze nem tört. Jace már így is alig állt a lábán a sok nevetéstől de ezek után képtelen volt talpon maradni nemes egyszerűséggel a földre ült. 

- Fiúk! Azért maradjon valamennyi az étkészletből. - szóltam rájuk hatalmas nehézségek árán ugyanis engem is elkapott a nevető görcs. - Harry, te pedig takarítsd fel a szilánkokat. Még a végén valaki bele...

- Áú. - kiáltott fel Balázs.

- Lép - fejeztem be az előbb elkezdett mondatom. Bátyám elsántikált a fürdőbe majd gondolom lekezelte a sebet. Csatlakoztam a többiekhez a nappaliban ahol már javában tartott az ajándékozás. Darcy valósággal tépte a csomagokat. 

- Engem ki ne hagyjatok. - jött be egy hatalmas dobozzal Harry. - Tessék kicsim ez a tiéd. - nyújtotta a kislányunk felé. Mosolyogva figyeltem miközben az apja hatalmas mosollyal az arcán figyeli a lánya minden egyes mozdulatát. Mikor minden egyes cellux darabot letépett róla egyszerűen leesett a csomagolás a játék konyháról.

- Harry. - szóltam oda neki mire rám emelte csillogó zöld szemeit. - Vigyétek be a gyerekszobába és rakjátok össze. Én is mindjárt csatlakozom. - böktem a rózsaszín ajtó felé. Az előbb említett személy bólintva az ölébe kapta Darcy-t a másik kezében pedig a dobozzal bement a szobába. Hatalmas levegő szakadt fel a tüdőmből majd mikor a többiekre néztem láttam, hogy mindenki arra vár, hogy utánuk mennyek. Dobogó szívvel, vissza tartott lélegzettel és remegő lábakkal léptem be az önfeledten játszó apa-lánya pároshoz. 

- Csatlakozol? Pitét sütünk? - fordult felém Harry. Erőtlenül megráztam a fejem majd az ablakhoz léptem. Próbáltam össze szedni a gondolataimat mégis, hogy mondhatnám el neki az igazságot. 

- Emlékszel az utolsó együttlétünkre? - kérdeztem meg hirtelen. Az ablakból láttam Harry döbbent arcát, s minden mozdulatát ameddig mellém sétált. 

- Miért kérdezed? - nézett rám félszemmel. Képtelen voltam megszólalni, még ránézni is fájt. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű de meg kell tennem. Tudnia kell, hogy van egy lány. - Patrícia, miért kérdezed? - fordított maga felé. 

- Harry számolj egy picit. Darcy mikor született? - néztem mélyen a szemébe. Láttam. Láttam a felismerést.

- Miért? Miért nem mondtátok el? - lépett egyet hátrébb. Hitetlenül megrázta a fejét majd a mit sem sejtő Darcy-ra pillantott. Egy lépés, két lépés és máris előttem állt olyan közel, hogy éreztem teste melegét. - Miért nem mondtad el? - suttogta miközben végig simított karomon. Homlokát az enyémnek döntötte. Nem bírtam megállni szükségem volt rá. Karjaim szorosan nyaka köré fontam s lábujjhegyre állva fejem vállába fúrtam. Karjait szorosan fonta körém. Fejét a nyakamba fúrta. Éreztem minden egyes lélegzet vételét. Pár percig így álltunk majd én húzódtam el tőle. - Van egy kislányom. - mondta alig hallhatóan magának mintsem nekem. - Van egy kislányunk - mondta hangosabban miközben rám nézett. 

- Boldog Karácsonyt Harry. - Öleltem át szorosan majd a lányunkra pillantottam aki békésen játszott.

II.Évad 2.Rész

Sziasztok. Tudom több volt mint 2 hét de most valahogy nem tudom mi van velem. Harry-t nem igazán értem és úgy érzem nem tudok, most rá úgy nézni mint a kedvenc énekesemre aminek hála nem tudok róla írni. Ezért arra a döntésre jutottam, hogy ameddig Harry vissza nem jön a sztoriba folytatom és majd mikor elérkezik a rész akkor meglátom mi lesz. Addig is szép decembert és jó olvasást.:)
#szeretlektiteketWiw

Patrícia szemszöge:
-Taylor! Minek kellenek ezek a ruhák? - szóltam át a mellettem lévő fülkébe. 2 órája mást sem csinálunk mint szebbnél-szebb estélyiket próbálunk. Utoljára akkor kellet ennyiszer öltöznöm mikor klipet forgattunk. Nem még akkor sem. Életemben nem kellett ennyiszer átöltöznöm, ráadásul ilyen szűk, tapadós, és hosszú ruhákba. Két kezemen nem tudom össze számolni mennyit vettem fel és egy kezem össze tudom azt számolni, hogy mennyi tetszett.
-Mondtam már, majd meglátod. - mondta kacarászva. Esküszöm néha nem tudom miért lettünk ennyire jóban mikor ég és föld vagyunk. Tay mindig nevet, és legtöbbször mindenhez van egy frappáns megjegyzése, míg én bulizok a haverokkal, vagy idegenekkel de ez nem lényeg, vagy egy olcsó bárban iszom. Tudom az ivás, és a bulizás nem épp valami nőies dolog de csak így tudom egy kicsit kikapcsolni az agyam és igazán jól érezni magam. Remek most, hogy ilyen szépen a vad életemen jár az agyam, eszembe jutottak a tabletták. Igen jól olvastátok, drogozom, mostanság elég gyakran veszem elő a kedv növelő csodákat. Gyorsan táskámhoz lépek majd turkálni kezdek egy kis anyagért. Mikor megtalálom a megfelelő tasakot kiveszek belőle kettőt majd a vizemből egy hatalmasat kortyolva nyelem le őket. Hatását pár percen belül megérzem és egyből több élet kedvvel, optimizmussal és lelkesedéssel fogok neki a maradék ruha felvételéhez.
- Hé, Tay! Asszem megvan a megfelelő ruha! - kiáltok át barátnőmnek. Körbefordulok az egész alakos tükör előtt, majd kicsodálkozva magam veszem le a ruhát, és akasztom fel a vállfára. A többit is gondosan felakasztom, majd a függönyt elhúzva teszem vissza mindet a helyére kivéve kettőt. Azt amelyiket kinéztem és egy másikat ami egy kicsit rövid és vad kivágások vannak rajta. Pár perc múlva Taylor is kilép a sok sok ruhával és alig hármat-négyet tesz vissza. - Komolyan azt mindet megveszd? - vonom fel a szemöldököm és mutatok a sok-sok ruhára.
-Miért, ne? - vonja meg mosolyogva a vállát amit engem is halk kacajra késztet.- Mi ez a jókedv? - von nevetve kérdőre. Mintha mit sem tudnák felemelem a kezem ám a mosolygást még mindig nem hagyom abba. A ruhákkal a kezünkben sétálunk el a kasszáig majd a ruhákat kifizetve lépünk ki a pláza szívébe. Gyors léptekkel rohanunk a kijárat felé mielőtt bárki felismerne bármelyikünket. A hatalmas ajtón kilépve fogunk egy taxit majd a címet bediktálva kezdünk lányos csevejbe. Alig fél óra alatt a megadott címen vagyunk, majd a fuvart kifizetve szálunk ki a kocsiból és indulunk tovább a házunk felé. Az elővigyázatosság kedvéért mindig a pár utcával lejjebb lévő címet szoktuk megadni, ami az én házam de nagyon ritkán használom, általában csak egy kiadós buli után, beállva szoktam ide jönni, meg persze mikor hatalmas házi partit tartok. Alig pár méterre a háztól egy kocsi megy el mellettünk és amilyen mákom van megtalálja az egyetlen pocsolyát ami az utcába van amibe belehajt és a gödör sáros tartalma rám ömlik. Remek kilőve az a tervem, hogy ebbe megyek a koncert helyszínére. Pár perc múlva a házba belépve dobom le magamról a bakancsom majd a nappaliba megyek ahol apu és Ana önfeledten játszanak. Hatalmas mosollyal az arcomon apa mögé lopakodok majd a hátára ugorva adom tudtára,hogy itthon vagyunk.
- Kislányom legközelebb lehetnél kíméletesebb is. Már te sem vagy 10 kiló és én sem vagyok 25 éves. - forog velem körbe a nappaliban miközben a combom alá nyúl, hogy nehogy leessek a hátáról. Karom nyaka köré kulcsolom és próbálok nem megfulladni.
-Patrícia óvatosan, nehogy valamit leverjetek. - jön ki mosolyogva Mary az ajtón.
-Tényleg jó lenne ha leszállnál apudról jó lenne végre készülődni - szólal meg valahonnan Taylor is. Apunak sem kell több a kanapéhoz sétál és nemes egyszerűséggel ledob. Nevetve huppanok le az ülő alkalmatosságra. A jókedvem még akkor sem hagy alább mikor felállok és a szatyrokkal  a szobám felé veszem az irányt Taylorral a nyomomban. Az ágyra dobom a cuccaimat majd a szekrényből kiveszek pár tiszta ruhát és fürdő felé veszem az irányt. Ledobálom magamról a vizes, saras ruhákat majd a meleg víz alá állva hagyom ellazulni az izmaimat. Mikor kelő képen kiáztattam magam egy kevés kókuszos tusfürdőt nyomok a tenyerembe majd szétkenem testemen. A zuhany kabint kellemes kókuszillatú pára tölti be. Leöblítem magamról a félig habos krémet majd elzárom a csapot s egy piros puha törülközőt testem köré csavarva lépek ki a hideg kőre. Bőröm szárazra törlöm,s belebújok a fehérnemű szettembe. Melltartónak egy egyszerű sport toppot veszek fel majd arra a fekete trikóm. Megkeresem a fehér-fekete mintás nadrágom majd belebújok. Lábaimra egyszerű fehér zoknit húzok,majd a kék pulcsim is rám kerül. Kissé nedves hajam törölgetve lépek ki a szobámba ahol Taylor a laptopom előtt ülve a Twittert böngészi.
- Tudtad, hogy Zayn és Perrie itt vannak? - kérdezi fel sem nézve a monitorról. Lélegzetem elakad és eddig a kezemben tartott törülköző a földre esik. Értetlenül nézek rá barátnőmre majd a háta mögé állva keresem a tweeteket. Kijelöl három bejegyzést melyhez képeket is csatoltak. Az első Zayn rakta ki a L.A.X. reptérről az L.A. Baby.:)) felirattal. A másodikat egy Medison nevű lány rakta ki amin ős és Perrie mosolyog háttérben Zayn grimaszt vágva. A harmadikon pedig már csak Zayn és Perrie van miközben próbálják elhagyni a repülőtér területét.
- Nem tudhatják meg, hogy itt vagyok. - suttogom magam elé amit Taylor is meghall. Hátrafordul majd egy biztató mosoly kíséretében feláll és megölel.
- Nyugi Los Angeles hatalmas. Nem sok esélyt látok rá, hogy találkozzatok. Ha pedig mégis akkor mond azt, hogy csak pár napot maradsz, és utána elmegyünk egy kis időre. Rendben?- mondja majd elhúzódik tőlem. Bizonytalanul bólintok majd egy halvány mosolyt megeresztek Taylor felé. - Meny keress valami szemüveget meg sapkát ha nem akarsz elkésni a lemezbemutató koncertedről. - lök meg játékosan majd vissza ül a székemre. A szekrényből előveszek egy divatszemüveget és egy szegecses sapkát. Köhintek kettőt mire barátnő rám figyel. Lecsukja a laptop tetejét majd az ajtó felé indulunk. Út közben a pulcsim zsebébe csúsztatom a telefonom és a pénztárcám. Kicsi hangosan becsapom az ajtóm s a lépcső felé igyekszem Taylor után. Az ajtóban felveszem kedvenc magassarkúm amiben Taylorral vagyok egy magas. Kocsi kulcsom leakasztom a tartóról majd berohanok apuékhoz.
- Később találkozunk az arénában. Puszi mindenkinek. - mondom kicsit hangosabban, hogy Mary is meghallja a konyhába. Kimegyek a kocsihoz ahol barátnőm már vár. Beülök mellé a volán mögé majd miután a jól ismert Land Roverem motora felmordul gázt adok, s az aréna felé veszem az irányt.

II. évad 1.Rész

Sziasztok! Újra itt vagyok! Majdnem FÉL éve nem írtam egy szót sem nektek ezen a blogon! Ez idő alatt kétszer töröltem a blogot majd vontam azt vissza. Patrícia karaktere Bridget-ről megváltozott Miley-ra ugyanis a mostani Patríciára jobban hasonlít az ő stílusa mint Bridget-é. Tudom Miley unalmas de most ő van a fejemben mint Patrícia. Holnap azaz 2013.11.10.-én elkészítem az új kinézetet. Addig is bocsi a szereplő bekavarásért.
Ui.: Köszönöm annak aki olvassa a történetem vagy nem pártolt el a blog mellől.:D
#szeretelektiteketWiw
Másfél évvel később Patrícia szemszöge

A két hét nagyon gyorsan eltelt. Próbáltam mindenkivel annyi időt tölteni amennyit csak tudtam. Az utolsó két napban alig mozdultam ki. Délelőtt Harry jött át egy kicsit megvigasztalni, és elbúcsúzni. Már napokkal ezelőtt megbeszéltük,hogy nem fogunk a reptéren mindenki szeme láttára könnyek közt elválni. Inkább így csendes körülmények között. A nap lényegében filmnézéssel telt de néha össze szorult a torkom a gondolattól, hogy alig pár óra és újra szülőföldemen leszek. Ilyenkor kicsit közelebb húzódtam Harry-hez aki általában ezt észre is vette így kicsit mindig szorított az ölelésén. Egész nap csak arra vártam, hogy berontson egy operatőr a szobámba és az arcomba övültség, hogy átvertünk, de ez sajnos nem történt meg. Végül este 8 körül elbúcsúztunk és a lelkemre kötötte, hogy hívjam őt amikor már becsekkoltam. Bólintottam majd hosszas búcsú csókban részesítettem.
-Szeretlek - suttogta alig hallhatóan mire belőlem felszakadt a zokogás. Ha Harry nem tart meg biztos, hogy a földre esek. Olyan erővel szorítottam a nyakát amennyire csak tudtam, mintha így magam mellet tarthatnám. Ott álltunk a kocsija mellet ölelkezve miközben engem ráz a zokogás. Már látom előre holnap mindenhol ez a kép fog virítani a címlapon ezzel a szöveggel: Harry Styles kapcsolata megint zátonyra futott. Vajon mi lehet az oka? A válaszom anyámék.

Olvastam vissza az akkori napló bejegyzésem. Azóta a nap óta mióta a srácokkal elváltunk rengeteg minden változott az életemben. Apu és anyu elváltak, mindkettejükre rátalált a szerelem, született két gyönyörű kistestvérem Anastasia, és Márton. Anastasia apu és új felesége Mary lánya míg Márton, anyu és új férje Robi közös gyermeke. Sokatokban felmerülhet a kérdés, hogy a két szülőm közül kivel tartottam. Apuval Los Angeles-be vagy anyuval maradtam Pesten. Nehéz és szenvedésekkel teli döntés volt de végül apa, Mary, és Anastasia mellett döntöttem. Miért is pont mellettük? A válaszom Harry. Mivel pontosan tudta,hogy hol lakom ezért elég gyakran felkeresett ami nehezebbé tette a felejtést. Egy idő után ezt megelégelve csak apunak szóltam,hogy hamarosan találkozunk és aznap éjjel össze pakoltam pár ruhát, az irataimat, néhány képet és tárgyat, és persze a naplómat majd két levelet hagyva magam után eljöttem. Egyiket anyunak címeztem miben leírom, hogy ne aggódjon minden rendben hamarosan jelentkezem, a másikat pedig Harry-nek. Az egész két szóból állt. Egyszer megérted. Azóta egy szót sem beszéltünk. Új Twitter és Facebook fiókot készítettem, telefonszámom lecseréltem, és megváltoztam, kívül,belül.

 Az énekesi pályám próbáltam folytatni a Children Of Distance- el de már nem volt semmi a régi. Azt éreztem nekem nincs esélyem ezen a téren ám L.A. teljesen megváltoztatott mindent. Mary-ről tudni kell, hogy ő nem akárki. Maga Taylor Swift nővére. Hála a Swift testvéreknek újra rátaláltam a hangomra és ezzel együtt ez életem egyik hiányzó darabkájára. Nekik köszönhetem, hogy nem sírtam hónapokon keresztül a szobámba, és magamat ostorozni mert eldobtam magamtól a szerelmet. Nap mint nap rá gondolok, mi lehet most vele valójában és nem azt amit a média mutat, és vajon még mindig érez irántam valamit vagy már csak egy emlék vagyok számára. Lassan túl a húszon kezdem megérteni mit szalasztottam el akkor amikor csak azzal az indokkal jöttem szüleim előtt, hogy "Bóval vidékre költözöm" és nem harcoltam,harcoltunk mind ketten a boldogságunkért. Igaz fiatalabbak voltunk akkor és meggondolatlanabbak. Alig múltunk el 18 évesek az ő karriere akkor kezdett el a magasba lendülni én pedig csak tanulni szerettem volna, ám mikor vissza tértem a gimi utolsó évére szinte mindenki kinézett, és szekált. Bó is elfordult tőlem azzal az indokkal ha ilyen jól éreztem magam Londonba a srácokkal akkor minek jöttem vissza. A többieknek pedig szimplán bántotta az egóját az, hogy csodás 2 és fél hónapot tudhatok magaménak a(z) One Direction-nal és Harry Styles barátnője ként. Nekik hála inkább feladtam ezt az álmom is és inkább otthon gubbasztottam. Akkor még tartottam a kapcsolatot a srácokkal és mivel elmeséltem nekik mindent Harry azonnal hozzám repült. Bármi történt velem vagy bármi miatt szomorúnak látott képes volt akár csak 3 órára is de repülőre ülni és megvigasztalni. Teljesen úgy viselkedett mintha csak a szomszédba indult volna. Óvott volna akár a széltől is.
 Az emléknek hála egy könnycsepp szántotta végig arcom miközben szobám ablakában ültem és élveztem a tenger partra a kilátást.
- Na ebből elég! - rontott be szobámba Taylor aki mint mindig most is csodásan festett. Az enyhén hullámos haját egy sapka alá rejtette és divat szemüveget viselt mely kihangsúlyozta szép arcát. - Mióta megjelent Harry-ről és újdonsült kéthetes barátnőjéről az a cikk rágódsz a múlton és a szobádban gubbasztasz. Itt az ideje egy kicsit kimozdulni. Szóval sipirc öltözni megyünk vásárolni. - tapsolt kettőt a szoba közepén majd levetette magát az ágyamra s a Tv-t bekacsolva a kereskedelmi adók között kezdett váltogatni. Nyögve nyelősen felkeltem az ablakpárkányról majd a szekrényem felé vettem az irányt. Találomra kivettem belőle egy pulcsit, farmert, pólót és a biztonság kedvéért egy sapkát és sálat is. A ruhadarabokkal a kezembe mentem be a fürdőbe és vettem fel a ruháimat, vasaltam ki a rövid hajam majd húztam fejemre a sapkát.
- Megfelel? - fordultam körbe Tay előtt. Egy biztató mosolyt küldött felém majd az egyik napszemüvegem levette a polcról s a kezembe nyomta. Lementünk a konyhába ahol írtam apáéknak egy levelet, hogy Taylor-ral vagyok nem kell értem aggódni. Az ajtó előtt felvettem a fekete bőr bakancsom majd a napszemcsit a szemem elé helyezve léptünk ki a kicsit hűvös őszi Los Angeles utcáira.

Elhatározás...

Nos sziasztok.Megint nincs rész. Ezidáig őrlődtem a dolgokon míg nem arra jutottam,hogy a  11.Részig visszamenőleg letörlöm a részeket és újra írom.Volt időm vissza olvasni az eddigi írásom és nagyon nagyon sablon sztori lett.Ezért maradok az eredeti menetrendnél.Az említett rész végét is átírtam szóval érdemes vissza olvasni.Remélem nem fogjátok leszedni a fejem ezért a húzásomért de ha muszáj akkor muszáj...